Szomorú hírek

A ház, amit kinéztünk sajnos elkelt, pedig már elég jó úton jártunk, hogy megvegyük. Édesapám is megnézte, elmondta, h mennyi lenne a hátsófal helyrehozatala. Így szomorúan konstatálom, hogy kezdődik újra a házkeresés.

A ház

Ma csodaszép nap volt, leugrottunk motorral Taksonyba. Körbekérdeztük a szomszédokat, feltérképeztük a környéket. Látunk benne a fantáziát. :) 

A keresés

A mi életünkben is eljött az a nagy nap, amikor fészket rakunk. Igazi, saját, meleg otthonvágyunk Karácsony estéjén fogalmazódott meg, hogy minden tökéletes, csak kellene egy saját kis kuckó. Ebből a lendületből táplálkozva elindult a keresgélés. 

Felmerül a kérdés: hol akarjuk leélni az életünket? Maradjunk Budapesten (zajos, mocskos, tömeges) vagy költözzük ki az agglomerációba esetleg és éljünk vidéki életet. Nos, mindketten természetszerető (én jelentem vidéki kislány), horgászó, kertészkedő lelkek vagyunk, így a vidéket választottuk.

Jól döntöttünk. De vajon melyik település? Melyik lehet az, ahol minden igényünknek megfelelőek a körülmények (vízpart, kert, nyugalom). 

TAKSONY lett a kiválasztott falu. Mit kell tudni Taksonyról? Fogalmam sincs, de ott folyik mellette a Ráckevei Duna, közel van a Duna-Tisza csatorna és alapvetően jó a hangulata. Ennyi elég is volt nekünk, itt kezdtük el a keresgélést. 

Több héten át gyűjtöttük a házakat, időpontokat egyeztettünk, hétvégén pedig megnézegettük őket. Mondanom sem kell, nagyon fárasztó volt. Estére teljesen reménytelenül és kifacsarva estünk bele az ágyba. De, ahogy a sokkot kezdtük kiheverni, úgy erősödött bennünk, hogy akarjuk azt a házat, amelyikbe véletlenül botlottunk bele. 

A házról még nincs fotó, de addig mutatok pár csodaszép lila virágot, amit ott fotóztam a faluban.